A klímasemlegesség, a kibocsátott károsanyagok mennyisége az EU-s, illetve a hazai gazdaság egész területén minden értelemben „hot topik”. A klímaváltozás elleni törekvések életünknek már a legapróbb szegletébe is beszivárogtak, éppen ezért állhatunk sokszor tanácstalanul, amikor rájövünk, hogy az időnk legnagyobb részét éppen olyan épületekben töltjük, amelyek kevésbé vágnak egybe a klímaváltozással kapcsolatos elképzeléseinkkel. Természetesen van megoldás, ami ingatlanpiaci vonatkozásban nem más, mint hogy ennek megfelelően tervezzük-építsük az épületeket, a fenntartás és a használat során pedig ügyeljünk arra, hogy a lehető legkisebb mértékben terheljük a már így is szenvedő környezetünket.
Az épületek és az építkezések együttesen a világ összes karbonkibocsátásának közel 40 százalékáért felelnek, ennek csupán a fele is bőven elég lenne ahhoz, hogy égető szükségét érezzük olyan anyagok felhasználásának az új építkezéseknél és felújításoknál, amelyek nem terhelik jobban a környezetet, illetve komoly késztetést érezzünk arra, hogy ennek megfelelően válasszunk a rendelkezésre álló technológiák és technikák közül. A fenntartható és élhető jövő érdekében az üzemeltetés és a használat során mindenkinek arra kellene törekednie, hogy ez a 40 százalékos arány évről évre csökkenjen, csakúgy, mint az e mögött álló valós mennyiség. Szerencsére folyamatosan növekszik azon országok kormányainak a száma, amelyek már megcélozták a zéró kibocsátás teljesítését a klímaváltozás elleni harc érdekében, így egyre több ösztönzőt látunk a piacokon, hogy az építmények tervezése, megépítése és üzemeltetése is a fenntarthatóság irányába haladjon. Jó példa a magasabb szintű akciótervre a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS), több ország már jól ismeri a karbon „trading” előnyeit, vagyis amikor egy ország egyes közigazgatási egységei egymástól vásárolják meg a kibocsátás engedélyét. Azok a gazdaságok, amelyek kevesebb károsanyagot juttatnak a levegőbe, jelentős bevételre tehetnek szert a kvóták értékesítésével, míg azok, akik nem motiváltak eléggé a fenntarthatósági szempontoknak való megfelelésben, egyszerűen fizetnek. A rendszer alapja, hogy mindenki érdekelt a kibocsátás csökkentésében, hiszen komoly financiális megterhelést okoz a pluszkvóták vásárlása.
A végeredmény tekintetében talán mindegy, hogy a háttérben mi ösztönzi az ingatlanpiaci szereplőket arra, hogy odafigyeljenek a környezetre, lehet ennek a mozgatórugója a pénz, mint a legtöbb piaci folyamatnak, de akár az is, hogy a szabályozásoknak vagy a társadalmi elvárásoknak kívánnak megfelelni. Az egyetlen lényeges szempont, hogy mindenki még időben cselekedjen.
Kinek van ebben fontos szerepe?
Mindenkinek. A klímaváltozás elleni törekvések ingatlanpiaci vonatkozásai egyáltalán nemcsak a tervezők és az építészek feladata, bár igaz, hogy az ő kezük munkája alatt indul el a projekt, amely később vagy támogathatja a környezetünket a lehetőségekhez mérten, vagy sem. Ehhez azonban valós igényre van szükség a bérlők és a tulajdonosok részéről is a minél alacsonyabb energiafelhasználású épületekre. Mint minden más piaci folyamatnak, a klímaharcnak is az egyik legnagyobb mozgatórugója lehet a kereslet. A fejlesztők, tulajdonosok többsége már érzékeli, hogy egyfelől a jogszabályi követelmények miatt, másrészt a bérlőknek való megfelelés okán, a versenyképesség fenntartása csak úgy biztosítható, ha az újonnan elindított projekteknél már különös hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, az épületek akár zéró kibocsátású üzemeltetésére és minden olyan megoldásra, ami kevésbé terheli a környezetet.
Egy ingatlanpiacon tevékenykedő cég nemcsak a saját közvetlen energiafelhasználásával van befolyással a környezetre, általában a teljes ellátási láncához kapcsolódik karbonlábnyom. Egy fejlesztőnek számolnia kell azzal a karbonkibocsátással, ami egy új építkezésen felhasznált anyagok miatt keletkezik, egy kereskedelmi ingatlantulajdonosnak pedig azokkal a kibocsátási értékekkel, amelyeket a bérlői termelnek az épületek használatával. Az ilyen jellegű környezetterhelés a kereskedelmi ingatlanpiachoz kötődő cégek ökolábnyomának 85 százalékát teszi ki, ami egyben azt is jelenti, hogy sokkal komplexebb fenntarthatósági tervezésre van szükség. Ennek a komplex környezetvédelmi megközelítésnek jó aspektusa lehet egy körkörös szemlélet, ilyenkor az elhasznált, már szemétnek tekinthető anyagok egy másik folyamatban erőforrássá válnak, vagyis lényegében újrahasznosításra kerülnek, miután az eredeti célt már kiszolgálták. Ezeknek talán a legtipikusabb példái a passzív házak, amelyekre már itthon is vannak kezdeményezések.
Tervezés, építés, üzemeltetés
Az építőipar hatalmas tartalékokkal rendelkezik a fenntarthatósági szerepvállalásban és a hatékonyság növelésében egyaránt, a digitalizációnak, az innovatív technológiáknak és az újdonsült építési technikáknak köszönhetően. A BIM (épületinformációs modellezés) a tervezéstől egészen az üzemeltetésig, vagyis egy épület teljes életciklusán keresztül lehetőséget teremt a felhasználóknak, hogy az eddig ki nem nyert pozitívumokat lényegében kiszivattyúzzák az építőiparból, majd saját előnyükre fordítsák. Az okosépületeknél elérhető technológiák ehhez szorosan kapcsolódva már biztonsági és kényelmi szempontokat is teljesítenek – a környezet minimális kihasználása mellett –, ami a költségek miatt kevésbé aggódó egyéni használókat is meggyőzheti arról, hogy ez az egyetlen út a szebb jövő felé. Az újfajta anyagok és eszközök létrejötte pedig azokat az építőipari kivitelező és fejlesztő cégeket segíti, amelyek nem köteleződnének el egy nagyobb technológiai szervezeti átalakítás iránt, de mégis szeretnének zöldekké válni. Az építéshez felhasznált anyagok energiatartalma, illetve az építéshez köthető környezeti terhelés az egész épület életciklusában elhasznált energiához képest ugyan nem meghatározó, de minden ilyen törekvés a környezeti terhelést csökkenti.
A tervezési fázisban évtizedeket meghatározó döntések születnek, az épületek az életciklusuk folyamán, a használatuk alatt terhelik legjobban a környezetet, éppen ezért már a kezdetekkor dönteni kell arról, hogy a rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat milyen módon lehet integrálni az épületbe, illetve hogy a beépített gépészet hogyan tud a környezeti adottságokat kihasználva működni (szellőzés, árnyékolás, benapozás, résvizek, esőzés, talajhő, tájolás). A számok is egyértelműen rávilágítanak, hogy a tervezés, kivitelezés, anyaghasználat mellett mennyire fontos az ingatlanok fenntartható üzemeltetése. Már többször is említettük, hogy az épületek és az építkezések a globális karbonkibocsátás 40 százalékáért felelősek, ebből csak az üzemeltetési (az épületek fűtésére, hűtésére és világítására felhasznált energiából származó) kibocsátások 28 százalékot fednek le, míg a fennmaradó 11 százalék leginkább az épület teljes életciklusa során alkalmazott anyagokhoz és építési folyamatokhoz köthető, a WorldGBC adatai alapján. A kibocsátás csökkentésére alapvetően azért van szükség, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést ne gyorsítsuk tovább, főleg annak fényében, hogy 40 év múlva duplájára nőhet a globális épületállomány – az építkezések jelenlegi ütemét elnézve.
Forrás: portfolio.hu